Sziasztok!
A múltkori bejegyzésben említettem, hogy a boszorkányokról fogok írni.
A világ minden táján megtalálhatóak a népi hiedelem varázslói, sámánjai, boszorkányai. Nem meglepő, hogy az emberek hiedelem világa mennyire gazdag. A modern kor embere, épp úgy hisz a varázslatokban és a boszorkányságban, mint az elődeink. Ha boszorkányról beszélünk, szinte mindenkinek egy csúf öregasszony jut eszébe, nagy kampós orral, bibircsókkal, fekete ruhában, seprűn lovagolva.
Felidéződnek gyerekkorom emlékei, elsárgult régi képeken, mint ősszel az elsárgult falevelek. Nyári estéken összeültek a házak előtti padokon az öregemberek és az öregasszonyok és megvitatták a falu ügyes-bajos dolgait. Mi gyerekek pedig a közelben megbújva hallgattuk a számunkra ijesztő történeteket.
Az egyik öregasszony mesélte: „Képzeljék a Sára megharagudott a Mári nénire, mert nem adott neki tojást. Erre a Sára szemmel verte a Mári néni tyúkjait. Azóta nem is tojnak.”
Egy öreg folytatta a mesélést: „És azt hallottátok-e, hogy a Józsi meg nem adott neki tejet, mer má’ sok tej árával tartozott. Hát a boszorkány megverte szemmel a Józsi tehenét, másnap már nem is adott tejet.”
Most a másik öregasszony folytatta a sztorizást: „A szomszéd faluból Juliska mesélte, hogy egy ember rászólt a Sárára, mert ott ólálkodott a háza körül, ki tudja mi okból. Erre a boszorka azt mondta neki, hogy hagyja őt békén, mert különben a vörös kakas meglátogatja a háza táját. De az ember nem ijedt meg, fogta a vasvellát és elzavart. Aztán éjjel arra ébredt, hogy ég a háza.”
Hány ilyen és ehhez hasonló történetet hallottam. Volt, aki fekete tyúk képében látta a boszorkányt, más meg fekete macska képében. Látták holdvilágos éjszakákon seprűn lovagolni. Lakóhelyük a falvaktól félreeső helyeken, erdő közepén rozoga viskóban volt. Gyógyító főzeteket, vagy éppen mérget főztek, ki-kinek az igénye szerint. Mert bizony, sokan keresték a boszorkányokat ki gyógyfőzetért, ki méregért. Aratáskor kisebb forgószelek táncoltak az aranyló búzatáblákon, összekuszálva a rendekben sorakozó szalmát. Az idősek erre azt mondták, hogy a forgószelek boszorkányok. Hát ezek voltak az én boszorkányokkal kapcsolatos emlékeim.
A köze európai keresztény néphit szerint, a boszorkány a keresztény hittől elszakadt, azt megtagadó és az ördöggel szövetkező nő volt. Aki természetfeletti képességgel rendelkezik és betegséget, rontást pusztulást okoz. A boszorkány különös éjszakai szertartásokon vesz részt. Holdas éjszakákon vagy seprűn, vagy boszorkány kenőccsel bekenve repül a gyülekező helyre. Ami lehet egy erdei tisztáson vagy egy hegy tetején is. Nálunk a Gellért hegy volt a boszorkányok találkozó helye. A boszorka alakot tud változtatni. Rendszerint valamilyen állat bőrébe bújik.
Boszorkány üldözések.
Boszorkány égetés már volt a XIII. és XIV. században is, de a XV. század végén elindult hajtóvadászatok úgy söpörtek végig Európán, hogy a tüzek sohasem aludtak ki.
János pápa felszólította az egyházat, hogy üldözzék a boszorkányokat. „Akik démonokat imádnak és mágiát űznek.”
Ezzel elkezdődtek a boszorkányüldözések, boszorkányperek és a tömeges mészárlás. Mindenért őket okolták tűzvész, aszály, marhavész, járványok stb. Ha pedig valaki tisztességesen élt, templomba járt, akkor az ördöggel kötött szövetségét leplezi. Ha boszorkányság gyanújába esett valaki, hiába tagadta kínpadra vonták. Kicsikarták a vallomást belőle és a bűntársak nevét is. Találomra mondott néhány nevet és azok a szerencsétlenek is ugyanúgy jártak. A kínpad után pedig máglyára kerültek. A boszorkányok elleni hadjáratok jól jövedelmező üzlet volt. A befogástól a kínpadig, és onnan a máglyáig, sőt a hamvak eltakarításán is jól kerestek. A késő középkortól a XVIII. századig kb. 100 ezer boszorkányper volt, és kb. felét ki is végezték. Magyarországon az utolsó kivégzés 1728-ban volt Szegeden, ahol 12 asszonyt vetettek máglyára, a róluk elnevezett boszorkány szigeten.
A boszorkányokhoz kapcsolódó néphiedelem, hogy karácsonykor az éjféli misén, ha valaki rááll a Luca székre, akkor meglátja a boszorkányt a templomban. A boszorkányok jeles napja, a boszorkányszombat minden év május 1. éjjelén van, és a mai napig megtartják a találkozót.
Köszönöm, ha elolvastad, remélem tetszett. Ennyi fért bele a mai bejegyzésbe, legközelebb a babonákról fogok írni. Tarts velem akkor is, és ha tetszett kövess be, hogy le ne maradj a következő bejegyzésemről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
